Otthoni edzéssel, futással, kerékpározással tartja magát fitten Jánosi Dávid. Kell is a mozgás, a színész ugyanis akár este, lefekvés elôtt is megeszik egy szál kolbászt. Fiaival már szigorúbb, a sportolásra természetesen nem kötelezi a srácokat, de nem ihatnak kólát és nem ehetnek gyorsétteremben.

Mikor volt utoljára gyógyszertárban?

Valamikor tavaly nyáron, amikor a nagyobbik fiamnak, Vencelnek kellett egy gyógyszert kiváltani, amit a fogorvos írt fel neki. Begyulladt a tejfoga, nem esett ki, a felette lévô maradó fog közben nyomta a tejfogat. Nagyon rossz volt neki akkor, most is beleborzongok.

Ennyire borzalmas élmény volt?

Nem csak emiatt, hanem mert hipochonder vagyok, amint hallok egy betegségrôl, akkor én legalább fél évig abban „szenvedek”. Én még csak-csak elviselem, hogy mindenféle betegséget képzelek be magamnak, de a környezetemet ki tudom borítani vele. Ilyenkor jobban figyelem magamat, és állandóan aggódok. Pedig nem vagyok az a beteges fajta, nem is tudom mikor voltam utoljára beteg.

Sportol valamit?

Mindig is fontos volt nekem a külsôm, a testem. Nem azért, mert színész vagyok, persze ez is számít, de inkább a hiúságom miatt. Nem akarom, hogy megereszkedjen a mellem és megnôjön a hasam, úgyhogy ha nem is naponta, de sûrûn sportolok.

Edzôterembe jár?

Nem, az valahogy nem az én világom. Van egy has-padom, és jó néhány súlyzóm, úgyhogy otthon sportolok. Fekvôtámaszokat, felüléseket végzek, na és a közeli erdôben futok. Ez az egyik elônye annak, hogy nemrégiben a fôvárosból egy pilisi településre költöztünk, ugyanis közel van az erdô. Ha kedvem van, akkor futok vagy kerékpározok a jó levegôn. Nincs is ennél jobb.

Akkor így tartani tudja a súlyát is.

Pontosan, most 70 kilót mutat alattam a mérleg, ami 33 évesen nem is rossz. Bár sokáig 68 kiló voltam, de azt hiszem, plusz mínusz két kiló nem oszt, nem szoroz.

Az evésre is odafigyel?

Na arra már kevésbé, én mindenevô vagyok, és bevallom, nem sokat konyítok sem a reformkonyhához, sem a bioételekhez. Ôszintén szólva nem is igazán érdekel. Azt eszem, amihez kedvem támad. Elôfordul, hogy lefekvés elôtt egy órával még eltüntetek némi sajtot, fél pár kolbászt és szelet kenyeret. Igaz azonban, hogy egy idôben hetente egy napon, szerdánként nem ettem semmi mást, csak gyümölcsöt. Jó érzés volt, kitisztult a szervezetem, és talán ezért nem voltam 68 kilónál több. Aztán valahogy elmaradt, ha kissé összekapnám magam, akkor újra bevezetném ezeket a szerdai gyümölcsnapokat.

Csokoládé?

Nem vagyok édesszájú, nálunk a kisebbik fiam, Márk a nagy édesség rajongó. Ha rajta múlna, egész nap csak csokoládét enne, ô éppen olyan mint a Pom Pom címû mesében Gombóc Artúr. Csak a fiam nincs elhízva! Ez talán annak is köszönhetô, hogy nálunk tilos a kóla, és soha nem megyünk be egy gyorsétterembe sem.

Sportolnak a srácok is?

Edzésre még nem járnak, hiszen a kisebbik még hat éves, óvódás, a nagyobbik 10 éves, és bár az osztályával jár úszni, azért nem rendszeresen. De próbálom megszerettetni velük a mozgást, és ez úgy tûnik, sikerül. Hiszen ha most sokat mozognak, akkor az jó alap lesz egy késôbbi rendszeres sportoláshoz. Úgyhogy a feleségemmel, Eszterrel és a srácokkal gyakran sétálunk, kerékpározunk együtt, vagy egyszerûen csak kertészkedünk. Egyikre sem kényszerítem a fiúkat, ha kedvük tartja jönnek velem biciklizni, vagy beállnak gereblyézni, füvet nyírni. Igaz, hogy utóbbit hamar megunják, és elszaladnak játszani. Szerencsére egyikük sem az a szobában ülôs fajta, bár gyakran nézik a mesecsatornákat, de azért sokat vannak a jó levegôn is, úgyhogy makk egészségesek, jókedvûek. Ez a másik elônye annak, hogy már nem a rosszabb levegôjû Budapesten élünk.

Vissza