Gazdag Tibor színművész szerint nem könnyű ma színésznek lenni, a hatalomnak ugyanis ma nem színházra, inkább "cirkuszra" van szüksége. Úgy véli, a szakma előnye, hogy alkotás közben az ember kilép a mindennapokból, szabaddá válik, a hátránya viszont, hogy sokszor nem veszik őket komolyan.

 

- Hogyan került a színház világába? Mindig tudta, hogy a színészetből fog megélni?

- Nem tudtam, csak szerettem volna. Gyerekkoromtól érdekelt a színház, a tévé, a film.

- Milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy az ember a színészetre adja a fejét?

- Kell, hogy az embert vonzza az önkifejezés eme módja.

- Kapott gyerekkorában visszajelzést tehetségéről? (Visszajelzés tanártól, művésztől, hogy kiváló orgánummal, beszédkészséggel, jó zenei hallással, előnyös külsővel rendelkezik?)

- Középiskolásként kezdtem színpaddal, zenével foglalkozni. Tanároktól, barátoktól kaptam első pozitív visszajelzéseimet, hogy talán érdemes erről a pályáról gondolkodnom.

- Hogyan reagáltak szülei, amikor megtudták, hogy játszani fog? Nem próbálták lebeszélni azzal, hogy ebből a szakmából nem lehet megélni, bizonytalanság lengi körül, egyfajta életmóddal jár együtt?

- A szüleim civilként, laikus színházkedvelő emberek, nem ismerték ezt a "világot". Ezért nem is ellenezték elhatározásomat. Legfeljebb furcsállták, hiszen a szűkebb és tágabb családból, ismeretségi körből senki nem foglalkozott hivatásként művészetekkel.

- Mivel győzte meg őket?

- Nem kellett. Tiszteletben tartották és elfogadták a döntésemet.

- Mit gondol mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó színész váljon? Neves magántanár, színjátszó kör, gyerek színi iskola, zeneiskola, irodalmi versenyek, avagy elegendő a tehetség, irodalmi beállítottság, sok gyakorlás?


- Elsősorban a tehetség az, ami szükséges, de a célhoz több út vezet, és alkatonként más- és más. Létezik született tehetség, aki a kisujjából rázza ki a szakmát, de van, akinek sokat kell tanulnia, gyakorolnia, érnie. Nem szabad elfelejteni, hogy a személyiségünkkel dolgozunk, és az mindenkinél máshogy és máskor érik be.

- Mennyire fontos ebben a szakmában a végzettséget igazoló oklevél, a közalkalmazotti besorolás? Ismereteim szerint Ön 1990-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

- Tíz évvel ezelőtt még sokat jelentett, ma már úgy látom, nincs nagy jelentősége. Az a fontos, hogy van-e munkád, gondolkodnak-e benned a színházak, a tévék, a filmesek.

- Mit gondol, könnyű ma színésznek lenni? Ha nem, miért?

- Nem könnyű. A hatalomnak ma nem színházra, hanem inkább "cirkuszra" van szüksége. Itt természetesen nem a cirkusz művész barátainkra gondolok, hanem azokra a bohócokra, akik pofátlanul és szellemtelenül uralják a közéletet. Ugye sejthető, hogy kikre gondolok?!

- Melyek a színész szakma előnyei és hátrányai? Mit emelne ki?

- A szakma előnye, hogy alkotás közben az ember kilép a mindennapokból és jó esetben szabaddá válik. A hátránya, hogy sokszor nem vesznek minket komolyan.

- Próbálják törvényi keretek közé szorítani ezt a foglalkozást is: megszüntették a színlelt szerződéseket, munkaidőt vezettek be stb. (A törvény szerint ugyanazon munkáltatónál eltöltött öt év után a határozott időre szóló munkaviszonyt határozatlanná kell tenni. A művészeti munkakörökben a határozatlan idejű munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató indoklás nélkül, rendes felmondással megszüntetheti, amennyiben ezt a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés megengedi, ám ebben az esetben a jogszabályok szerint járó végkielégítésen túl további juttatás megfizetéséről (hűségpénz) rendelkezhet.) Mi a véleménye ezen változásokról?

- A készülő színházi törvény, a szakma speciális voltát szem előtt tartva próbálja szabályozni a munkánkat, a besorolásunkat. Mivel ezt a törvényt azok a szakmabeliek készítik, akik ismerik a színházat, bízom benne, hogy ez végre segíteni fog rajtunk is, és a magyar kulturális életen.

- Mennyire lehet törvényekkel, szabályokkal korlátozni az alkotó munkát végző művészek munkakörét?

- A törvényekkel az a baj, hogy nálunk úgy gyártják őket, hogy ki is lehessen játszani azokat és a kiskapuk természetesen nem a munkavállalók javát szolgálják.

- Jó vagy rossz, hogy ebben a szakmában határozott munkaviszonnyal vagy megbízási szerződéssel foglalkoztatják a színészeket?

- Is-is. Jó, mert ad egyfajta biztonságot. Szabályozva van a munkáltató és a munkavállaló egyaránt. Rossz, mert a szakma specifikumait sokszor nehéz, vagy nem lehet egyszerű munkáltatói szerződéssel leszabályozni.

- Mennyire él ma másként, mint tíz évvel ezelőtt? Hiszen azóta egy ország megismerte a televíziós sorozat, valamint népszerű színházi előadások által.

- Higgadtabb, nyugodtabb vagyok, mint régen. Zárkózott típus vagyok, ezért nem élem a népszerű emberek mozgalmasabb életét.

- Mi számít a színész szakma csúcspontjának?

- A színészet csúcspontja nálam nem a szerepeket jelenti, hanem az, hogy az emberre számítanak, megbíznak a munkájában, és minden téren megkapja a megbecsülést. Ennél többet én sem kérek, bár az a gyanúm, hogy ez manapság már szinte lehetetlen kívánság itt Magyarországon.

- Jelenleg is több darabja fut például a veszprémi Pannon Várszínházban a Boldog Idő, amelyben Vándort alakít, Zorán dalai segítségével. A kritikusok az egekig magasztalják. Elégedett pályafutásával? Mit szeretne még elérni?

- Rengeteg fontos és nagyszerű feladatot kaptam és kapok. Nincs hiányérzetem e téren.

- Úgy hírlik, hogy boldog családban él 5 éves András fiával, 8 éves Flóra lányával és feleségével. Hogyan tudja összeegyeztetni a művészi életre oly jellemző sok utazást, esti fellépéseket, budapesti forgatásokat, folyamatos próbákat és mindazt, ami a színész szakmával együtt jár?

- Néha természetesen borul az egyensúly. Van, hogy napokig nem látjuk egymást a gyerekekkel, hiszen mikor elmegyek otthonról ők még, és mikor megjövök, ők már alszanak. Ha azonban végre találkozunk, akkor bepótolunk mindent és éljük mi is az átlag családok mindennapi életét. Olvasunk, játszunk, biciklizünk, iskolába, óvodába járunk és várjuk, hogy újra találkozzunk.

Vissza