Az ország legismertebb kórháza kétségtelenül a Csillagvirág Klinika, legismertebb kórházigazgatója pedig dr. Pongrácz Péter. A Jóban, rosszban tévésorozat jóvoltából hetente ötször követhetjük nyomon az intrikák, titkok és szerelmek sűrű hálóját. Gazdag Tibor csak a kórházigazgató karakterébe bújva él ennyire kiélezett helyzetekben, ezért esze ágában sem volna helyet cserélni vele.

Gyerekkorában szeretett volna orvos lenni?

Soha. Ahogy visszaemlékszem, amíg kicsi voltam, nem igazán vonzott egyetlen foglalkozás sem, utána pedig csakis azt tudtam elképzelni, hogy színész legyek.

A szerep hatására megváltozott a véleménye az orvosokról?

Eddig is csak jó tapasztalataim voltak velük, szerencsére, abból sem túl sok. Nekem semmilyen súlyos betegségem sem volt, a fiaimnál meg a lányomnál is csak a szokásos gyerekbetegségek jelentkeztek, és velük mindig segítőkész és hozzáértő orvosoknál jártunk.

És esetleg másként gondolkodik a sorozat indulása óta az egészségről?

A családunk egészséges életmódját nem a szerepem, hanem a feleségem határozza meg, így minden változatlan. Ő eredetileg színésznő, így ismerkedtünk meg, de a három gyerek születése után szakmát váltott, fitneszedző lett, és imádja a munkáját. Az életünk meghatározó vezérfonalát a rendszeresség adja, például a gyerekek ugyanabban az időben étkeznek és fekszenek le, hiszen számukra még fontosabb, hogy a napjaik meghatározott ritmusban teljenek. Rengeteg szabadtéri programunk van, és kifejezetten odafigyelünk arra, hogy mit eszünk. Zöldségek és gyümölcsök formájában „szedjük” a vitaminokat, és mivel ezek egy részét magunk is termesztjük, biztosak lehetünk abban, hogy nem agyonkezeltek. Ebbe a szemléletmódba még az is beletartozik, hogy az alkoholok közül csak bort iszom, és csakis olyat, amelyikről tudom, hogy melyik pincészetből származik.

Az egészséges életmód része a vidéki élet is?

Teljes mértékben. Bár a felvételek és az előadások miatt kényelmesebb lenne a fővárosban élni, de ha visszagondolok az ott eltöltött évekre, egyáltalán nem vágyódom oda. Amikor ideköltöztünk ebbe a kis faluba a Bakony lábához, egy ideig mindig álmos voltam, annyira friss és erős itt a levegő. A pesti embereknek lételemük a rohanás, a nyüzsgés, a zsúfoltság, mintha úgy éreznék, hogy a tömegben valamennyien erősebbek, ám a kapcsolataik többsége mégis távolságtartó és rideg. Itt vidéken viszont nemcsak az óriási nyitott tér a jellemző, hanem az emberek közötti nyitottság is. Ismerjük, kedveljük és segítjük egymást, nekünk ez jelenti a biztonságot. Kapkodás és tülekedés helyett türelem és megértés van.

A kétségtelen előnyök mellett a szakmájában nem jelent hátrányt a távolság a fő várostól?

Bárhol is legyen az ember, a hozzá illő feladatok akkor is megtalálják. Én is így voltam ezzel, példa rá Pongrácz doktor figurája. Amikor forgatás van, korán reggel kocsiba ülök, majd este vezetek haza.

Még akkor is, ha másnap reggel újra Budapesten kell lennem. Nekem ennyire fontosak a közös családi esték. Annak idején azért sem szerződtem le újból a szolnoki színházhoz, mert onnan csak hetente egyszer tudtam hazajönni. De egy ideje már amúgy is szabadúszóként dolgozom. Így nemcsak eldönthetem, hogy elvállalok-e egy felkérést, hanem valóban úgy tölthetem a szabadidőmet, ahogyan szeretném. Például kertészkedéssel.

Ez az egyetlen hobbija?

Rendületlen elhatározásom, hogy megtaláljam a testre szabott elfoglaltságot magamnak, és bár ez még nem sikerült, azért nem mondtam le róla. Legutóbb a lovaglással próbálkoztam meg, de be kell vallanom, hogy nem szerettem bele. És ez korántsem a ló hibája volt. Nemrégiben meghívtak egy repülős napra, ahol egy kisgéppel velem is felszálltak. Szó se róla, megismertem, hogy milyen az az adrenalinlöket, amikor dugóhúzóban zuhanunk a föld felé. Akkor, abban a pillanatban jó volt és tetszett, de meg sem fordult a fejemben, hogy jó lenne egyedül is repülnöm. Mostanság a sorozatbeli színésztársam, Sághy Tamás a horgászatra igyekszik rábeszélni. Mivel az otthonunk negyedórányira van a Balatontól, néhányszor mindenképpen megpróbálom, aztán majd meglátjuk.

A saját maga kedvére nem szokott otthon énekelgetni? Hiszen egy időben rengeteg zenés darabban lépett fel.

Szerintem ez még a fürdőszobában sem fordul elő velem. És nem csak azért, mert már én is besokalltam az éneklős szerepektől. De hát verseket sem szokott csak azért szavalgatni otthon az ember, mert színész.

A szerepek hatnak az életére, vagy az élete a szerepekre?

Mindenképpen az a jó, ha a színésznek a saját személyisége is visszatükröződik a szerepében. Attól lesz hiteles a megformálás, és nem csupán színpadi mórikálás. Ennek viszont az az alapja, hogy először is megismerje önmagát, aztán hagyja, hogy a személyisége még jobban kifejlődjön és kiteljesedjen. Szerintem ehhez nemcsak meg kell érni, hanem meg is kell élni sok mindent. Nevezhetjük ezt akár élettapasztalatnak is. Az én gondolkodásomban negyvenéves korom körül következett be meghatározó fordulat. Akkor tudatosodott bennem végérvényesen, hogy az a fontos, ami bennünk van, az önmagunkkal kialakított kapcsolatunk határoz meg minden mást az életünkben. Azóta a történések mögött először mindig a lelki tartalmat és üzenetet figyelem.

Mit viselne el nehezebben, ha a döntéseiben vagy a mozgásában korlátoznák? Egyáltalán, tűri a korlátokat?

Nem kétséges, hogy a mozdulatlanságot egészen biztosan nem bírnám ki. Minden másban hajlok a kompromisszumra, de csak egy határig. Toleráns és együttműködő vagyok, de ha valaki nem tartja az adott szavát, a megállapodásunkat, akkor konok és nyers leszek.

Gazdag Tibor vagy dr. Pográncz Péter elégedettebb-e az életével?

Az biztos, hogy a sajátommal teljes mértékben elégedett vagyok. Azzal foglalkozhatok, amit szeretek, a színészettel. Azok között élhetek, akiket mindenkinél jobban szeretek, a családom a legfontosabb az életemben. És egyensúlyba kerültem önmagammal is. Ezekből mindig erőt meríthetek.

Vissza