"A fiam tud leginkább feldobni"

Ekler Klárának csak nevében van köze a cukrászathoz. A kemény nőszemélyt alakító színészőnek azonban annál több. Az alakján ugyan nem látszik, hogy Nagyváradi Erzsébet polgári szakmája: édesipari termékgyártó.

- Élelmiszeripari szakmunkásképzőt végeztem, mert apukám szerette volna ha cukrász leszek. A magyartanárom is támogatta, mert a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskolának remek színjátszó köre volt.

- Van alkalma kamatoztatni a tudását?
- A karácsonyi desszert például, a nálunk tradicionálisnak számító flódni mindig az én kezem munkája. Az uram szerint én csinálom ezt a legjobban. Sajnos volt olyan, hogy a Jóban Rosszban forgatása miatt nélkülöznie kellett a családnak ezt a pompás süteményt.

- Mivel szokta feldobni magát, ha fárasztó időszakot él meg?
Hát nem sminkkel, az biztos. A munkám miatt úgyis sokat sminkelnek, és a fiúk sem szeretik. De ha olyan az alkalom, egy kevés jöhet. Azt persze el tudom képzelni, hogy negyvenen túl majd a közértbe se ugrom le smink nélkül, de most még sajnálom rá az időt. Inkább a fiammal vagyok. Ő sokkal jobban fel tudja dobni a napomat.

- Hogyan?
- Ha nem kelek korán, akkor ő ébreszt. Néha oroszlánüvöltéssel, máskor szájharmonikázva. Ez ahhoz elég, hogy kinyissam a szemem. Az ébredéshez szükségem van egy dupla kávéra sok tejjel és öt cukorral, aminek jó 15-20 perc múlva jön meg a hatása. Nehéz volt megszokni, hogy a tévés forgatásokhoz hajnalban kell kelni. De ma már hajmosással együtt elég fél óra a készülődéshez. Viszont csak kávézás után. Egyszer megkíséreltem mindezt előtte végrehajtani: összevissza vágtam magam szőrtelenítés közben.

- Hosszú hajától miért vált meg?
- Hétévenként levágatom a hajam. Ez mindig valamilyen változást jelez. Szóval, mikor hajvágásra kerül sor, mély önvizsgálatot tartok: mi fog változni? Milyen előjelekre kell figyelnem? Remélem, hogy ez a legutóbbi hajvágás, amire a Jóban Rosszban producere beszélt rá, csak jót hoz. Igazából nekem egy nő valahogy hosszú hajjal igazán nő, de Ekler Klára karakterét franciásnak álmodták meg. Nem bántam, hogy meg  kellett változni: színésznő vagyok. Ráadásul a színházi szerepeim is megengedték a váltást, és otthon sem tiltakoztak,

- Ekler Klára nagyon erős karakter. Az életben hogyan viszonyul az ilyen személyiségekhez?
- Kevés a közös bennünk. Klári szingli élete például távol áll tőlem. Én képtelen vagyok az egyedüllétre. Színészként viszont az erős, akár ellenszenves figurák alakítása örömet ad. 25 évesen már Gertrudist játszottam. De sem ő, sem Klára nem kizárólagosan negatív karakter. Klára nagyon határozott nő, vele muszáj egy lépés távolságot tartani. Ugyanakkor azt szeretem benne, hogy mindenre tud frappánsan válaszolni; hogy cspőből riposztozik. Ezt jó lenne utána csinálni.

- Az anyaság egyébként megváltoztatta valamiben?
- Ezen a pályán az ember hajlamos túl sokat foglalkozni önmagával. Egy gyerek mellett ezt nem lehet megtenni. A szüléstől, úgy hiszem, kiteljesedett a nőiességem, más lett a jellemem. Ez kellett ahhoz, hogy kibontakozhasson az igazi lényem. Az anyaság segít előhozni olyan erőket, amelyek nem tudom honnan máshonnan születhetnének meg. Akinek gyereke van, másképpen öregszik, mert a gyerek erőt ad  továbbmenetelhez.

- Játszik-énekel az István, a királyban is. Az m1 szereposztó műsorát, A Társulatot látva nem tart attól, hogy jön a konkurencia?
- A Magyar Színházban már hét éve megy ez a rockopera ugyanabban a szereposztásban. És a fiamnak is ez a kedvence. Négyéves kora óta énekli és játssza az összes szerepet. Így duplán kaptam a jóból. Szóval örömmel várom a váltást, mert szívesen ismerkednék más darabokkal is.

- Egy másik darab, amelyben néhány éve láttam, Szabó Magda Régimódi története. Mit őrzött meg a legmélyebben belőle?
- Még szinte kezdőnek számítottam, amikor megkaptam Jablonczay Lenkének, az írónő édesanyjának szerepét. Szabó Magda szóvá is tette, hogy ilyen fiatal színésznőre bízták ezt a feladatot. Aztán az egyik próba szünetében odajött hozzám, miközben fogta a kezemet, elmesélte, hogy bár fenntartásai voltak, elmúltak. Azt mondta, ahogy játszottam, ráismert az édesanyjára. Megköszönte, és azontúl ha találkoztunk, mindig "anyám"-nak szólított.

(Saját átírás!)

 Vissza