Rékasi Károly eddig is több lábon állt, hiszen nemcsak a Barátok köztből ismerhetjük őt, hanem a színpadon is láthatjuk. Jelenleg betársult egy pálinkafőzdébe, többek közt erről kérdezte őt a HírExtra. Bartha Zsolt sok minden miatt lehet ellenszenves az emberek számára, de ez már nem mondható el az őt megformáló Rékasi Károlyról. A színész elárulta, hogy nagyon kedveli karakterét, de arról is mesélt a HírExtrának, hogy miért nem hallhatjuk már a hangját a filmek alatt.

Betársult egy pálinkafőzdébe. Miért is pontosan?

Az igazat mondjam, vagy a valót? Egyrészt ez egy szükségszerű lépés volt, másrészt pedig hobbi is. Mi az Encivel (felesége, Détár Enikő - a szerk.) folyamatosan keresünk olyan helyzeteket, és lehetőségeket, ami biztosítja a talpon maradásunkat. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy szükségszerű a több lábon állás. A nagyon sok lehetőség közül értelemszerűen azt választja ki az ember, amiben örömét is leli a szerelmén, a hivatásán kívül. Ez pedig egy olyan terület, amihez én kötődöm gyerekkoromtól fogva. Annak idején édesapámékkal mi is készítettünk cefrét, pálinkát, mint minden jászsági család. Most meg adódott egy lehetőség, egy kolléganőnk férje létrehozott egy kereskedelmi pálinkafőzdét. Ez nekünk nagyon tetszett, s nagyon szimpatikusak voltak azok az emberek, akik már oda beszerveződtek, így mi is odacsapódtunk.

Mesélne magáról a főzdéről?

Két fantasztikus pálinkafőző mesterünk van, vásároltunk egy elképesztő gépet, ami nemcsak tudásában zseniális, hanem ahogy kinéz, az is egy mese. Nekem mindig a Nautilus jut róla az eszembe, amikor meglátom. Egy gyönyörű gép, s a főzdében történő dolgok, engem mindig ámulatba ejtenek. Ahogy készül a cefre, ahogy beérkezik oda az a csodálatos vilmoskörte, az embernek kedve lenne mindegyik szembe beleharapnia, de ott van tíz tonna vilmoskörte, mindegyikbe csak nem tud beleharapni az ember. Amikor készül a cefre, akkor zseniális illatok lengik be a termet, ezek csodálatos dolgok.

Ami még ennél is izgalmasabb az az, amikor megtaláljuk ezeknek a pálinkáknak a helyét. Megannyi helyzet van, amiben az ember szívesen, és boldogan vesz részt. Reméljük majd, hogy a mi ízlésünk találkozni fog a fogyasztókéval, s akkor első lépésben megtérül majd a befektetésünk, következő lépésben pedig profitot termel. Emiatt szántuk rá magunkat, hiszen mind a magunk biztonsága, mind a gyermekeinké rendkívül fontos, és előrébbvaló.

Ön is kiveszi a részét aktívan a munkából?

Olyannyira, hogy mind a gyümölcsök, mind a főzde körül segédkezek. Most hétvégén egy fesztiválon voltunk Hajdúszoboszlón, és én magam is benn álltam a stand mögött, ajánlottam a pálinkát, beszélgettem az érdeklődőkkel. Ott leszünk majd október elején a Budai Kolbász és Pálinka Fesztiválon is, ez egy négy napos rendezvény. Mindennap kinn leszek a standon, majd igyekszek kiszolgálni a vendégeket, választ adni a kérdéseikre, elkalauzolni őket a pálinka, nagyon sokak által nem ismert világába. Ez már más dolog, mint annak idején, amikor az emberek csak előkapták a hűtőből az italt és lehúztak egy felest. Manapság a pálinka másról szól. Valóban egy élvezeti cikk, ha azon a módon fogyasztják, ahogy mi is ajánljuk, mert szerintünk csakis úgy lehet.

Az ön neve egy jó reklám is, hiszen rengetegen ismerik, és szeretik is Önt a Barátok közt miatt.

Maradjunk abban, hogy sokan ismernek, de nem mindenki rajong értem, valakinek én bőven ellenszenves ember vagyok. Mi nagyon-nagyon jót akarunk adni az embereknek függetlenül attól, hogy minket ismernek-e Encivel, vagy nem.

Bartha Zsolt karaktere megosztja az emberek véleményét, sokan szeretik, míg sokan nem. Ön hogyan viszonyul hozzá?

Komolyan ajándéknak gondolom ezt a lehetőséget, ami kinyílt előttem 10-11 évvel ezelőtt. Én akkor már eléggé megcsömörlöttem attól a sok nagyon helyes, nagyon aranyos, nagyon jellemes, nagyon szeretnivalófiatal hőstől, akiket a koromnak megfelelően eljátszottam a színpadon. Nekem felüdülés volt, hogy végre van egy rossz, nem aranyos, nem kedves ember, aki bátran megcsinál mindenféle disznóságot. Nem kell, hogy jól viselkedjen, hogy mások által elfogadhatóan éljen, létezzen. Közben kialakult egy bensőséges viszony Bartha Zsolt, és Rékasi Károly között. Ez a Bartha Zsolt most már kifejezetten olyan, mint amilyennek én szeretném látni, ahogyan én elképzelem. Egyfajta szabad kezet kapok ennek a karakternek a megformálásával kapcsolatban.

Milyen érzés, hogy sokan azonosítják vele? Hasonlít rá?

Ha azonosítanak vele, akkor összemossák a fikciót és a valóságot, de már megtanultam ezzel is együtt élni. Van olyan, aki nem hajlandó különbséget tenni a képernyőn látott figura, és aközött, aki a pálinkát adja a fesztiválon a stand mögül. Valaki nem is óhajt különbséget tenni, neki én ott is a Bartha Zsolt vagyok. Végül is mindegy, hogy mitől van neki az a jóérzés, amit a pálinkánktól kapott. Ha úgy érzi, hogy ezt egy színésztől kapta, ő juttatta el hozzá ezt a dolgot, amitől tényleg jobb hangulata lett, kedvesebb lett egy társalgásban, jobban alakult a napja, akkor húzza be a strigulát, hogy én ezt egy színésztől kaptam.

Aki úgy dönt, hogy ez Bartha Zsolttól kapta, és úgy gondolja, hogy nem is olyan gazember ez a Bartha Zsolt, mert milyen jól éreztem magam attól a pálinkától, amit ő adott, akkor tessék, ő meg a Bartha Zsolttól kapta. Az a fontos, hogy örömet szerezzünk egy másik embernek.

A munkájának melyik részét szereti a legjobban? A színházat, a filmeket, vagy a szinkronszínészkedést, esetleg a pálinkafőzdét?

Ebből a négyből én hármat gyakorlok, tulajdonképpen a szinkronizálásból kivontam magam, és csak egészen ritkán, ha olyan különleges alkalom adódik, mint az utóbbi két Walt Disney film is, csak akkor térek vissza. Itt még megvoltak azok a körülmények, amik még valaha, amikor elkezdtem a szinkronizálást. Akkoriban a legnagyszerűbb színészek, színésznők jártak el a fellépések után esténként a szinkronstúdiókba. Amit manapság tapasztalok, az egy gyár, egy lelketlen, élettelen dolog, amiben nem vagyok hajlandó részt venni. Kizárólag pénzcsinálásra, és keresésre koncentrálódik, amiből köszönöm szépen, nem kérek.

Szeretem az örömömet lelni a munkámban: ilyen a színház, a pálinka és a sorozat. Bár utóbbi kettőt, ha valaki megemlíti nekem, amikor a diplomát a kezembe vettem 1986-ban, amikor megkaptam Szinetár Miklós tanár úrtól, hogy minimum tíz éven keresztül szerepelek majd egy szappanoperában, el sem hiszem. Akkoriban azt sem tudtuk, hogy mi az a szappanopera. Valamint egy pálinkafőzde tulajdonostársa leszek, és a marketinggel fogok foglalkozni a cégen belül, eléggé bambán néztem volna ki a fejemből. Most meg mégis ez van, az ember nem tudhatja előre, hogy mibe csöppen. Azt pedig ő dönti el, hogy akar-e a lehetőséggel élni, vagy nem. Én mindezeket lehetőségnek tekintem, élek vele, s remélem, hogy jól teszem.

Egy cseppet sem hiányzik Önnek a szinkronszínészkedés?

Egyáltalán nem.

Önt és Détár Enikőt tartják hazánk legkedveltebb álompárjának. Mit gondol erről? Hogyan kaphatták ezt a szép jelzőt?

Ezeket a címkézéseket mi sohasem szerettük. Minden héten látom én is a közértben, amikor sorban állok a pénztárnál kirakva az újságok címlapján, hogy minden héten valaki álompár, minden héten valakinek álomesküvője volt, minden héten valaki élete nagy szakításán esett át. Nem szeretem ezeket a szólamokat, éljük a mi életünket, köszönjük szépen, elég jól, és általam szerethető módon, számomra ez a fontos. Hogy ha valakinek a címlapok nélkül ez szerethető, és szimpatikus, akkor örülünk, hogy olyat tudunk mutatni, ami mások számára is vágyott dolog lehet.